MÚZEUM
Ha van egy patakkavicsunk, akkor tulajdonképpen van egy kalapácsunk.
Ha van összetört patakkavicsunk, van egy csomó éles kőszilánkunk.
Éles kőszilánkot nyélbe foglalva szert tehetünk késekre, sarlókra, szigonyokra, dárdákra.
A nyílhegy szintén kőszilánkból van, és kőszilánk faragja a nyilat és az íjat.
Éles, törött kőből balta is készülhet, mellyel hajléknak való fa szerezhető be.
Ha van sarlónk, vághatunk sást, füvet, hogy kunyhónkat velük befedve menedéket lelhessünk a téli hidegekben.
Éles kőszilánkokkal vágott fűzfagallyak alkotják a gondosan font kosarakat, tárolókat, szállítókat, halfogókat.
Annak idején sárból gyúrt üstkatlan segített a vadonban meleg levest főzni apróknak, nagyobbaknak, és a bögre, füles bögre, szintén a sározók szerzeménye, baráti körben, az ősi tűz köré gyűlve, meleg gyógynövényes levével, méheknek mézével, a szerethető otthon boldog perceit kísérte.